* * * nem a blog témájához kapcsolódó írás! * * *
"A Hableány május 29-én süllyedt el Budapesten, miután összeütközött a Viking Sigyn szállodahajóval. A Hableányon 35-en utaztak, 33 dél-koreai turista és a kéttagú magyar személyzet. A balesetet heten élték túl."
"A Hableány május 29-én süllyedt el Budapesten, miután összeütközött a Viking Sigyn szállodahajóval. A Hableányon 35-en utaztak, 33 dél-koreai turista és a kéttagú magyar személyzet. A balesetet heten élték túl."
Igen, sajnos 2019. május 29-e óta amikor azt a szót halljuk, hogy "hableány", már nem Walt Disney bohókás, vörös hajú Arielje, vagy Andersen tragikus sorsú Kis Hableánya jut eszünkbe, hanem a 28 ember életét követelő hajószerencsétlenség, amely megtörténhetett itt Budapest közepén, a XXI. században, a hajókra felszerelt mindenféle számítógépvezérelt, komoly biztonsági kütyü ellenére is... Az eseményeket most nem szeretném részletezni, mert mindannyian rengeteget hallottunk és olvastunk róla azokban a napokban, és így ismeretlenül is aggódva vártuk, hogy lesznek-e még túlélők az ütközés után közvetlenül kimentett 7 emberen kívül (nem lettek), közben mindannyiunkat magával ragadott, fogvatartott, megrázott és megforgatott ez a (sajnos igaz-)történet, és mindannyian igyekeztünk a rettenetest, az elképzelhetetlent és hihetetlent valahogy magunkban feldolgozni. Édesanyám például két verset is írt erről....
Siratlak
Ott, ott a távolban hullámsíron
visz egy áldozatot a Duna,
selymes vize ringatja, eddig
sötétségben tartotta, de most
a víz felszínére felhozta,
öleli, siratja
Vad viharos éjszakán,
a víz színéről egy nagy hajó
maga alá temette a Hableányt
harmincnyi utassal és a legénységgel
talán hét kimenekült még aznap éjjel
a víz színéről egy nagy hajó
maga alá temette a Hableányt
harmincnyi utassal és a legénységgel
talán hét kimenekült még aznap éjjel
Az utasok más földrészről jöttek meglátni a várost
a Hableányról a panorámát nézni csodálatos,
gondolhatták még az estét is a látnivalókra szánják
végzetes lett a gondolat ez okozta mindannyiuk halálát
a Hableányról a panorámát nézni csodálatos,
gondolhatták még az estét is a látnivalókra szánják
végzetes lett a gondolat ez okozta mindannyiuk halálát
Sajnos nem tudja senki se, mikor valahová elindul
épségben haza is érkezik, vagy odaveszik estére
Legyen az országút, vagy a világ másik része
életünk egy veszélyes üzem, kiszámíthatatlan benne sok minden
épségben haza is érkezik, vagy odaveszik estére
Legyen az országút, vagy a világ másik része
életünk egy veszélyes üzem, kiszámíthatatlan benne sok minden
Az élet meg gyászolja a holtat
szemünk hetek óta a Duna vizén kutatgat
s ha meglesz az utolsó áldozat
talán sokunk lelke megnyugodhat,
de az a májusi este emlékeinkben életünk végéig itt marad
szemünk hetek óta a Duna vizén kutatgat
s ha meglesz az utolsó áldozat
talán sokunk lelke megnyugodhat,
de az a májusi este emlékeinkben életünk végéig itt marad
Siratlak.
Kondoros 2019 június 8.
Oláh Péterné Jantyik Erzsébet
A Hableány utasai közül már sokakat azonosítottak, de jelenlegi tudásom szerint még nem teljes a létszám. A Baleset május 29-n történt.
Ma elmentem a Hableány emlékhelyére, ahol emlékhellyé válása óta most jártam másodszor.
Az a rengeteg mécses... és a plüssök... az emberben itt ezen a helyen tudatosodik, hogy ez nem csak egy adrenalinszintet emelő, vagy papírzsepis film volt a TV-ben a sok másik közül, hanem ez a tragédia valóban megtörtént :(
(... és ilyenkor megállunk egy kicsit... magunkhoz térni a sokkhatás alól... )
Konkrét célom volt most, mert volt ott már sok összegyűlt írás és megemlékezés:
(Olvastam,ez itt szintén egy nagyon szép és megható vers, kár, hogy az elélibbentette a szél a szalagot...)
Kegyeletünk leróvásaképpen kiragasztottam én is Édesanyám verseit oda a többi megemlékezés mellé:
Jó korán mentem, hogy ne okozzak látványosságot, ahogy ott ügyetlenkedem a ragasztószalaggal... (ami mindig visszaragad és nem lehet megtalálni azután a kezdetét...)
De a korai időpont ellenére, voltak már turisták a helyen, bár nem sokan, de folyamatosan jöttek-mentek. Egy idősebb úr meg is kérdezte tőlem (angolul), hogy volt-e hozzátartozóm a hajón? Mondtam neki, hogy nem volt, hanem én most egy megemlékező verset hoztam, amit anyukám írt.
Azután, a környéken sétálgatva felfedeztem, hogy szemtanúja is volt az eseményeknek....
....nem is akárki .... hanem maga a Nagy Imre szobor. Nem is tudtam, hogy itt állították fel újra....
...távolról még láttam, hogy "ragasztótársam" is akadt, aki saját gondolatait tette hozzá a többiekéhez: .
... viszont mire visszamentem lemerült a telefonom, és ezt közelről már nem tudtam lefényképezni.